BEMUTATKOZUNK

A Gyülekezet története

A 16. század elején Török Bálint megbízta lelkészét, hogy terjessze a reformációt bakonyi birtokain. Jóllehet pontos feljegyzésünk nincs arról, hogy mikortól működik református (reformált) gyülekezet Csetényben, de valószínűsíthetjük, hogy más környékbeli gyülekezetekkel egy időben, a 16. század első felében alakult az egyházközség. Első vályogból és fából készült temploma a mai zsidótemető környékén helyezkedhetett el. A század végén a település átmenetileg elnéptelenedett, és az 1600-as évek elején kezdték el újra benépesíteni a falut.

Minden kétséget kizáróan bizonyos, hogy 1621-ben református gyülekezet létezett, sőt tevékenykedett Csetényben. Megállapodott, megszilárdult református közösségről lehetett szó, hiszen lelkipásztorának nevét is ismerjük. Vépi Imrének hívták. 1629. március 17-én közgyűlést tartott az 1612-ben megalakult Dunántúli Református Egyházkerület. Ezen az alkalmon már Szalai Balázs lelkipásztor képviselte a csetényi református eklézsiát. Őt tekinthetjük immár a második lelkipásztornak, aki már az addigra felállt presbitériummal és gondnokkal együtt vezette a közösséget. A XVII. század elején tehát már folyamatos, a kor viszonyainak megfelelően kiegyensúlyozott volt a Csetényi Református Gyülekezet működése, azaz volt állandó lelkipásztora, imaháza, tanítója, sőt iskolája is. Az 1747. és 1752. közötti egyházi népszámlálás is igazolja, hogy teljes egészében protestáns (kálvinista) település Csetény. Az összeírás szerint ekkor még nem él katolikus hitű a községben.

A gyülekezet szilárdságát bizonyítja egy az ellenreformáció idejét idéző feljegyzés is:

„Valamikor a Bakony falvait magyarok és kálvinisták lakták. III. Károly alatt az uraságok elhatározták, hogy a nyakas, pártütő, kuruc kálvinistákat kipusztítják a Bakonyból. Csetény urasága, egyik gróf Eszterházy, akkor nyitrai püspök volt. A mostani kastélytól nem messze az országút északi oldalán állt egy óriási ágú-bogú, sűrű lombú, vén szilfa. Ennek árnyékában szeretett a püspök pihenni. Szolgálattevői egyik nap heves támadást intéztek a kálvinista kurucok temploma ellen. A falu népe a templom köré sereglett és ellenállt a támadóknak. A hagyomány különösen a Simon és Jakab nevű jobbágycsaládok nevét tartotta fenn, mint akik inkább készek voltak a halálra, semmint istenük hajléka idegen kézre szálljon.”

Eötvös József: Átok alatt

Az 1749-ben meghalt prédikátoruk helyére Eszterházy Imre nem enged új lelkészt hozni, de a csetényiek hamarosan elérik, hogy a Helytartó Tanács engedélyezze azt számukra. Az 1761-ben elhunyt Kisvárdai János prédikátor helyére is rövid időn belül a Helytartó Tanács és a Vármegye engedélyével új lelkipásztor kerül.

A gyülekezet jelenleg is használt temploma 1792-1793-as években épült. A református község harmadik helyszínen megépített református temploma ez. Első a zsidótemető környékén állt, amely 1665-ben pusztulhatott el egy tűzvészben, melynek erejéről árulkodik az is, hogy még a harangok is megolvadtak. Ezután, ahogyan a falu a völgyből feljebb telepedett, a ma még ismert egykori Tejcsarnok helyén állt a második református templom, amelyről tudjuk, hogy 1774-ben tűzkár érte. 1775. április 24-én vasárnap 15 óra körül harmadjára veszett oda a lángokban a falu temploma. A falu nagyobb részével együtt ekkor égett le az iskola, valamint a parókia is. Még ebben az évben újra felépítették templomukat a hívek, sőt a Vármegye hozzájárulása után új haranglábbal látták el 1777-ben. Az 1790. évi földrengés azonban ismét romba döntötte az épületet. Így került sor új kőtemplom építésére a mostani helyen. Tornyot a templomépület mellé 1808-ban építhetett a gyülekezet, ám az 1810-es földrengés miatt megsérült tornyot 1814-ben részben vissza kellett bontani. Az 1823., 1831, 1841., 1847-48., 1857., 1861-es évek mind adtak tennivalót a templom karbantartásában és felújításában.

Balla Endre lelkipásztor szolgálata elején régóta nem látott építési és renoválási hullám indult el a helyi református közösségben. 1893-ban újjáépítették a roskadozó templomot, amelyet hatóságilag akartak bezáratni. A parókiát renoválták 1896-ban, majd a melléképületeit 1897-ben. 1902-ben tanítói lakást épített a gyülekezet. 1904-ben orgonát vásároltak. 1909-ben pedig a templom tetőzetét és a padokat cserélték. Balla tiszteletes idejében indultak el a kisegyházak missziós tevékenységei Csetényben és a környező településeken. A baptista igehirdetők megjelenése zavart keltett a gyülekezetben, és megosztotta az addig hitgyakorlat szempontjából erősen református települést. A közösség lelki életét tekintve azonban megújulást is hozott ez a nem várt változás, hiszen a baptista és pünkösdi gyülekezetek jelenléte a településen a református gyülekezet lelki éberségére is hatással volt.

Az egyházközség elemi szintű iskolai oktatást is végzett több évszázadon keresztül egészen a II. világháború utánig, amikor is államosították a református iskolát és magát az épületet is, amelyet még 1869-ben kapott a gyülekezet a község egykori tanítójának, majd jegyzőjének az özvegyétől. Egészen pontosan 1747-től ismerjük név szerint a Csetényben megforduló és tanító iskolamestereket, tanítókat, segédtanítókat és helyettes tanítókat.

Somogyi Sándor lelkipásztor szolgálati ideje alatt épült a jelenleg is szolgálati lakásként használt parókia 1972-ben. Kovács Attila lelkipásztor szolgálati ideje alatt építette a gyülekezet az istentiszteletnek a téli időszakban jelenleg is helyet adó gyülekezeti termet 1986-ban. Az ő lelkészi szolgálatának eredményeképpen alakult a zirci szórványból a Zirci Missziói Egyházközség. Csetényhez tartoznak jelenleg is a Bakonycsernye, Jásd, Súr, Szápár településeken szórványban élő reformátusok.

A Gyülekezet élete napjainkban

A gyülekezet erőssége a közösen végzett misszióban és szolgálatban rejlik. Napjainkban a közösségi hitéletben egyre több szerepet vállalnak a gyülekezet tagjai közül a nem lelkészi szolgálattevők is. Különböző alkalmak és csoportok vezetésével, a fizikai és a lelki munkában (tanításban és imádkozásban) egyaránt részt vállalva dolgoznak együtt a presbitériummal és a lelkipásztorral Jézus missziói parancsának a teljesítésében. Teszik ezt az egyházközség küldetésnyilatkozata szerint: „Küldetésünk, hogy az embereket Jézushoz vezessük azért, hogy Isten megváltott gyermekeiként az Ő szeretetteljes családjának tagjaivá legyenek; és segítsük őket a lelki érettségre, hogy szolgálatot vállalva a gyülekezetben és a világban Istent dicsőítve éljenek.” Jézus Krisztus tanítása szerint egyszerre van jelen a hitéletben az ó és az új, a hagyományos és a korszerű, ami megjelenik mind az alkalmak lelkiségében, mind a környezet fejlődésében.

Lelkileg és fizikailag egyszerre építkezik a gyülekezet. A missziói célt szolgálja a templomkertben, a templomban és a gyülekezeti terekben végzett folyamatos építkezés, illetve felújítás is. Igazi oázissá kíván lenni az egyházközség kicsik és nagyok, idősek és fiatalok számára egyaránt. Az egyházközség céltudatosan kívánja szolgálni Istent a településen belül és azon túl. Törekszik arra, hogy testvéri kapcsolatot ápoljon a faluban élő más felekezetű közösségekkel és tagjaikkal akár állandó közös szolgálatot is vállalva leginkább a felnövekvő generáció lelki formálásában. De minden elért eredményért, minden egyes megélt áldásért és meghallgatott imádságért az Élő Istent dicsőíti, mely szándék megjelenik az egyházközség címerében is: „Féljétek az Istent, és neki adjatok dicsőséget!” (Jel 14,7).

A gyülekezet híres a közvetlen és szeretetteljes légköréről, amely jellemző rá, mert tudatosan törekszenek a tagok arra, hogy megéljék: „egy család vagyunk Krisztusban.”