Az idei tavaszi ifjúsági konferencia számomra kihívást jelentett, hiszen az Oázis Worship énekeseként részese voltam a dicsőítésnek, az első énekblokk alatt bizonyságot tettem, a főelőadás után pedig csoportbeszélgetést koordináltam.

A konfi alatt folyamatosan a következő feladat, teendő járt a fejemben, eléggé izgultam is, mivel fogalmam sem volt, hogyan lehetséges azokat a bizonyos magas hangokat kiénekelni; aggódtam, hogy izgalmas lesz-e a csoportfoglalkozás annyira, hogy lekösse a fiatalokat; de legfőképpen a bizonyságtételem aggasztott. Hogyan fogok kiállni több mint 100 ember elé, és szorongva elmondani a szorongásom történetét? : )

Viszont ahogy ott álltam a tömeg előtt, éreztem, hogy Isten fogja a kezem. Csakúgy, mint a mindennapi szorult helyzeteimben is. Mint ahogy minden alkalommal, most is átvezetett a félelmeim viharos tengerén. A beszédem elején még brutálisan stresszeltem, de pár perc után magam is meglepődtem azon, hogy mennyire jó érzéssel töltött el az, hogy ennyi fiatalnak mesélhetek arról, hogy Isten igenis ott van mindannyiunkkal a szorongásaink és félelmeink közepette. Még ha nem is tünteti el a nehézségeinket egy csapásra, attól még közben a tenyerén hordoz minket. A konferencia óta ezért az alábbi ige nagyon fontossá vált számomra: „Ha félek is, benned bízom!” (Zsoltárok 56:4)

Isten rámutatott arra, hogy betegesen aggódtam mindaddig, amíg az összes kötelességemet nem teljesítettem. Ehelyett élvezhettem volna a napot és lehettem volna teljes mértékben felszabadult.

A konferencia nekem rengeteget segített abban, hogy ráébredjek, a felesleges stressz és a görcsös megfelelni akarás rányomta a bélyeget a mindennapjaimra is.

Megtanultam, hogy az Úrra tekintve lehetek felhőtlenül boldog attól még, hogy bizonytalan vagyok a jövőben elvégzendő kötelességeimmel kapcsolatban, hiszen, ha bízok Istenben, Ő mindenen átsegít! <3

Bognár Lilla

dicsőítő csoport tagja