Bizonyságtétel – Molnár Csilla

Bizonyságtétel

„Reménykedj az Úrban, Ő megsegít téged!” (Péld. 20,22)

Ott kezdem, hogy 3 év kihagyás után újra dolgozom, új munkahelyen, új munkakörben – Danika pedig óvodás lett, és nem alussza át az éjszakákat. Nehéz időszak ez most az életünkben – kinek mi a nehéz, és természetesen nem tragikus a helyzet, de embert és hitet próbáló (nekem különösen). Mindig is több gyermekre vágytam – mindig többre – és Isten megadta szívem vágyát: 4 csodás,
egészséges gyermekünk van. Mostanában mégis a legtöbb nap estéjén csak arra vágyom, hogy akár csak 10-15 percet egyedül lehessek csendben, nyugalomban, vagy Barnival (férjemmel) kettesben. Az jutott eszembe, hogy Istennek van humorérzéke – megmutatja a dolgok színét és fonákját is. Gondolom, az a célja, hogy inkább a színére figyeljek.

Reggelenként autóval megyek Zircre a munkahelyemre, és közben dicsőítő énekeket szoktam hallgatni. Egyik reggel megérintett: „Áldom szent neved” – „a mézzel folyó földeken” és akkor is, ha
„az út a pusztába vezet, száraz, kietlen helyen…” Az volt a lényeg számomra ebből a dalból, hogy „Te adsz és elveszel!” – vagyis az egyensúlyt a hétköznapokban csak Vele (Istennel) találjuk meg, és
tudjuk fenntartani. Arra jutottam, hogy a türelmem egyensúlyának a próbája zajlik most:

• az oviban egy anyuka megjegyezi, milyen türelmes vagyok;

• még aznap este elszégyellem magam, és sírva kérek bocsánatot a gyerekektől, amiért kiabáltam velük;

• az iskolában angolt is tanítok, és az osztályomtól olyan dicséretet kaptam, amitől az egekben éreztem magam;

• a következő órán már szaktanári figyelmeztetéssel fenyegetőzöm a szemtelenségük és hanyagságuk miatt.

Ez a hétköznapok libikókája… De abban bízom, és hiszem, hogy ezt a libikókát Isten tartja a kezében, és Ő tudja, mikor van szükségem adásra, és mikor elvételre, vagyis mikor legyek fent és mikor lent. Mindezzel együtt hálás vagyok az új munkahelyemért, mert:

• nem kell 5 különböző intézménybe utaznom, egy helyen lehetek;

• ugyanott dolgozom, ahol a férjem, így könnyebb a családi élet szervezése is (pl. ha beteg
  valamelyik gyermekünk, elég, ha Barninak szólok; és picit többet találkozhatunk, új
  helyzetekben is, ami megújító;

• ha el vagyok keseredve az adminisztrációs lemaradásaim miatt, a kolléganőm felajánlja, hogy
  segít;

• jobban megismerhetem a 15-19 éves korosztályt, és extra hálás tudok lenni az ő pozitív
  kritikájukért, ami garantáltan őszinte – természetesen igyekszem a negatívakért is hálás lenni.

Ma már azért is hálás vagyok, amiért Barnit több, mint 2 éve elbocsájtották a veszprémi munkahelyéről, mert tudom, hogy Isten ezzel készítette elő számomra, számunkra ezt a mostani lehetőséget.
Azért imádkozom, hogy először mindig felfelé nézzek, és Jézust engedjem az első helyre – nem csak a
munkahelyen, hanem a családban és az élet minden területén. Az igevers, ami ezt erősíti bennem:
„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a
ti mennyei Atyátokat” (Máté 5:16)

Molnár Csilla
gyülekezeti tag